Bejegyzést írta: Mazsorett / hozzászólások: 12

Na? Láttátok? Benne voltam a tévében. Tényleg, hogy tetszett nektek a film? Nekem nagyon furcsa volt végignézni, hiszen személyesen átéltem az egészet, a szívrepesztő drámát, hogy elfogyott a Coca-Cola, és az összes kalandot. Az milyen volt már, amikor a villám belecsapott a biciklo-zeppelinopédembe (ilyen hülye neve van, bocs, nem tehetek róla, nem én találtam ki), én meg lezuhantam, bele egyenesen a dzsungelbe? Ott mondjuk kivágtak egy részt a filmesek, miután felállok a földről, megtapogatom a sajgó fenekemet, és azt kérdezem a fájdalom könnyeivel a szememben, bele egyenesen a kamerába, hogy: „Srácok, nem lehetne az, hogy engem most hason fekve hazavisztek valami autóval vagy esetleg egy repülő csumival? Merthogy nagyon fáj a s***m, és különben is várnak otthon a haverok. Vagy legalább kenjétek be nekem valamivel, Őseink Flitteres Zenélő Tollpárnájára kérlek benneteket, hát legyen szívetek!” Nem volt nekik. A filmesek azt mondták, hős kell nekik. Na így lettem én hős, be is mondják az előzetesben, tudjátok, az a jó mély férfihang, hogy „Egy új hős született” (Ez lennék én. Az új hős.) „aki a boldogságot kereste, és élete legnagyobb kalandját találta meg.” Mondjuk engem senki nem kérdezett, de ha kérdeztek volna, akkor megmondom nekik, hogy én inkább fordítva szerettem volna ezt az egészet. Hogy életem legnagyobb kalandját keresem, de a boldogságot találom meg. Azt kérdezitek, mi hiányozhat nekem a boldogsághoz, itt a boldogsággyárban? Megmondjam? Hát megmondom az igazat, elvégre hős vagyok, vagy mi a fene.
Az van, hogy SZERETLEK, MAZSORETT, azt akarom, hogy az enyém legyél! Nem akarsz egy igazi hőst magadnak a harsonátor pasid helyett?
Na? Utolsó lehetőség.

Bejegyzést írta: Szaki / hozzászólások: 20

Rövid leszek, mert kiküldetésen vagyok, és csak úgy beszaladtam ide blogolni a netkólázóba, tudjátok, a repülő csumik kedvenc helyére a leszállópályájuk mellett. A teraszról jól megfigyelhetitek, mennyire kecstelenül puffannak, placcsannak, pottyannak, huppannak a földre ezek a hatalmas frottírzoknik. Na ott van pont egy! Leszáll! (Száll??!!) Szentséges Félig Elszopogatott Mandarinos Gumicukor, micsoda bumfordi földet érés volt ez is, ha a csumiknak lennének csontjaik, ez most eltörte volna az összeset. Naszóval kiküldetésen vagyok a Műjégpályán, ahol egyébként óriási a buli, gyertek minél többen, van jég meg puszi dögivel. Mit is akarok mondani? Ja. Hogy jég. Ki gondolta volna, hogy a jég egy csomó dologra jó még a Coca-Cola lehűtésén túl?

Például csúszkálni lehet rajta. Gyorsan. Vagy még annál is gyorsabban. Ennek kapcsán innen üzenem annak a kislánynak, aki a korcsolyájával nem tudott lefékezni, és teljes sebességgel szállt belém, hogy ilyen vadító csókot még az életemben nem kaptam, örömmel venném, ha kinézne a Műjégre ezen a hétvégén is. Én ott leszek, és várni fogom.

Bejegyzést írta: Puszifej / hozzászólások: 23

Na jó, akkor úgy veszem, hogy senkinek semmi kifogása az ellen, hogy mi, repülő csumik is rész vegyünk a parádékon. Úgyhogy a legközelebbi bulira akár oda is repülhetünk. Ha éppen olyanunk van. Előterjesztettem a javaslatot a többieknek, és mindenki tapsolva örült volna, ha genetikailag nem úgy lennénk megalkotva, hogy a karhosszúságunkból (helyesen: rövidségünkből) kifolyólag bármelyik két tenyerünk összecsapása gyakorlatilag kivitelezhetetlen feladat. Ez a kisebbik baj, de az orrunkat sem tudjuk soha megvakarni, ami nagyon bosszantó dolog, főleg, ha viszket. Na de vissza a parádéhoz. A következő ötletek születtek, hogy hogyan tudnánk feldobni az ünnepségeket.

1.
A klasszikus légi csatás jelenet újrajátszása a „Cocalipszis most” című filmből, ahol természetesen mi lennénk a helikopterek, a gonosz fekete űrszörnyek szerepében meg mondjuk a röpperek, feketére festett szkafanderben. Mittudomén, ez csak egy ötlet, de jól hangzik, nem?

2.
Színes izéket szórnánk fentről a parádéra. Hogy pontosan miket, azt egyelőre nem tudom, de hogy színesek lennének az biztos, mert az néz ki jól. Mondjuk ne legyenek nagyobbak, mint egy hamburgeres stand, de kisebbek se legyenek egy rajzszögnél. (A rajzszöget csak a méret miatt írtam, nem kell megijedni. Ne nézzetek már annyira hülyének minket, hogy rajzszögeket akarunk dobálni a tömegbe.) Szóval színes izék. Sok színes izé. Na, hogy tetszik?

3.
Meg volt egy olyan ötlet is, hogy csak úgy füttyögünk meg dudorászunk valami vidámat ott fent az égen. Az is baromira fel tudja ám dobni a hangulatot

Na ezeken gondolkozzatok, várom mielőbbi válaszotokat. Ha érdekel titeket a véleményünk, mi a színes izéket javasoljuk.

Bejegyzést írta: Repülő Csumi / hozzászólások: 16

Bejegyzést írta: Szaki / hozzászólások: 12

Bejegyzést írta: Röpper / hozzászólások: 4

Bejegyzést írta: QPakMan / hozzászólások: 9

Bejegyzést írta: Puszifej / hozzászólások: 2

Bejegyzést írta: Repülő Csumi / hozzászólások: 15

Bejegyzést írta: Mazsorett / hozzászólások: 18

Bejegyzést írta: QPakMan / hozzászólások: 45

Bejegyzést írta: Szaki / hozzászólások: 6

Röpper vagyok, a beosztásom pedig veszélyelkerülési menedzser. Ma ismertetném veletek a legfontosabb biztonsági előírásokat, amelyek betartása nélkül egy parádé tele lenne sikoltó mazsorettekkel, zuhanó csumikkal (ld. Kényszerleszállás elsajátítása repülő csumival 12 egyszerű lépésben, Aeroperfekt Kiadó, 5 hónapig a Happiness Times sikerlistáján, „Az év könyve” a Röpper Olvasókör szerint, valamint „Briliáns hézagpótló munka. Nem tudtuk letenni.” a QPakMan Könyvmolyklub szerint), elharapott nyelvekkel (ugye, kis lefetyelő/nyaldosó/nyelvescsókosztogató puszifejek, tudjátok, hogy kiről beszélek?), törött orrokkal, szénné égett mazsorettpálcákkal meg hólyagos hüvelykujjakkal. Szóval. A biztonságos parádé három alapvetése:

1. Parádéra SOHA ne érkezz strandpapucsban! Kevéssé ismert tény, de a strandpapucs több balesetet okozott már a Happiness Factoryban, mint a nem megfelelő hosszúságú gyújtózsinórok, a szubsztandard munkavédelmi sisakok és a kilövés közben mesélt disznó viccek együttvéve.

2. Ha már itt tartunk. SOHA ne mesélj disznó vicceket kilövés közben! Ugye nem kell magyaráznom?

3. Pánik esetén MINDIG kövesd a területileg kijelölt veszélyelkerülési menedzser utasításait, KIVÉVE, ha ő is pánikba esett. Ezesetben ROHANJ, ahogy csak bírsz!

Bejegyzést írta: Röpper / hozzászólások: 7

Sziasztok, csak egy gyors csummantásra ugrottam be.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi kommentet fog kapni szerény kis első blogbejegyzésem, köszönöm mindenkinek, aki megosztotta velünk a véleményét.
Viszont úgy tűnik, hogy a versek nem tetszettek annyira a kedves közönségnek, úgyhogy ezután megígérjük, hogy bármilyen nehéz is lesz, megpróbáljuk visszatartani kitörni készülő költői tehetségünket, és verset a jövőben csak szépen, halkan, az asztalfióknak fogunk írni :) (Elnézést kérünk érte, tudjátok, nekünk még új ez a blogolósdi, még nem vagyunk képben, hogy egységnyi idő alatt mennyi rímet képes az olvasó befogadni szenvedés nélkül. Hehe...)

Van egy jó hírem is: további barátaimat is felkérték blogolni, például Röpper kollégát, a napokban ő is fog írni nektek. Nagyon elvetemült arc amúgy a pali, rendesen be fogtok sírni rajta, olyan dolgai vannak.

Most ennyi volt, repülnöm kell dolgozni!

Csummedli mindenkinek!

Bejegyzést írta: Repülő Csumi / hozzászólások: 9

Jó reggelt! Ja, hogy már délután van? Hehe, igen. Tegnap este party volt a gyárban, Mazsorett szülinapját ünnepeltük, nem tudom, hányadikat, mert mindig mást mond ez a lány! Tipikus, nem? :) Sebaj, egyszer úgyis kinyomozom, és akkor már nem tudja tovább titkolni, hogy milyen vén. :)) Hű, ezért majd biztos kikapok!

Szóval hatalmas buli volt, még annál is nagyobb, amikor felvonulunk az Üveg átadása előtt... Ja, hogy nem tudtátok? Bizony, mi minden egyes üveget parádéval búcsúztatunk el, zeneszóval, eget hasító röpperekkel, a legcsinosabb mazsorettekkel és ünneplő nézők tömegével. De a bulik még ennél is jobbak! Van, hogy egész este táncolunk, de ha elfáradunk, akkor leülünk és beszélgetünk, pletykákat cserélgetünk, vagy éppen éneklünk, ha olyan kedvünk tartja.

Hú, még mielőtt elfelejtem: tegnap itt járt egy forgatócsoport! Dokumentumfilmet készítettek rólunk, igen, rólunk! Ez roppant megtisztelő, teljesen meghatódtam! Velem és a kollégáimmal is elbeszélgettek és azt mondták, hogy túl sokat beszélek, ezért pár mondatot ki fognak belőle vágni! Ezen egy kicsit elszomorodtam, mert minden fontos, amit mondtam! Elmeséltem nekik, hogy ki mit csinál a gyárban, hogy a munkafolyamatok hogyan függenek össze egymással, hogy elég egy kis figyelmetlenség és kész a baj... persze ott vagyok én, aki mindig időben kapcsol! Szuper volt egyébként, voltunk előtte a forgatócsoport fodrászánál, aztán a sminkszobában is... Igen, a sminkszobában! Hihetetlen, mi? Volt ott egy kis fekete busz, az oldalsó ablakait is lefóliázták feketével, nehogy belásson a sok kíváncsiskodó. Abban volt a fodrász, a sminkes és az öltöztető; bár nekünk nem kellett átöltöznünk. :)) Amikor a forgatás elkezdődött, rengeteg ember nyüzsgött körülöttünk: a kamerás, a csapós, mindenféle asszisztensek... gyerekek, én nem is tudtam követni. Azért remélem, jól szerepeltem, és tetszeni fogok Nektek a dokumentumfilmben. Most megyek, és folytatom a délelőtt megkezdett sziesztámat. :)) Sziasztok!

Bejegyzést írta: Szaki / hozzászólások: 1